Cím nélkül

A mai poszt apropója elég szomorú. Legalábbis számomra az. Az a helyzet, hogy sajnos egyre több a szívemnek kedves bloggerina vonul vissza, több száz követővel a háta mögött és hagy fel a korábban annyira szeretett blogolással.  

Manapság egyre csak nő a beauty blogok száma, ez tény. Ez nem feltétlenül rossz, sőt! Lehetünk mind nagyon-nagyon jók valamiben, mind írhatunk egy-egy kiváló posztot, olyat, ami még nem volt, mind nyújthatunk valami újat, ami által érdemesnek találtatunk a követésre a blog olvasók körében, ez rendben van, viszont a növekvő számú blogok egyenes következménye, hogy egyre nő a verseny közöttünk.

Nem kellene, hogy a blogolást versenyként fogjuk fel, inkább ösztönzésnek a még jobb felé, mégis, ahogy fejődik a beauty blogok világa, úgy növekszik a feszültség és a verseny, amiből nem mindenki kerül ki győztesen.

Jó, jó, tudom, hogy nem mindenki azért függeszti fel a blogolást, mert nem bírja a versenyt.

Jómagam is időhiány miatt voltam kénytelen szüneteltetni a blogírást, de én is érzem, hogy manapság egyre nehezebb lenyűgözni az olvasókat, elismerést szerezni tőlük és örülni a sikerünknek. Persze alapvetően nem ezért csináljuk, mondhatnátok, de azért ha ennyi munkát ölsz valamibe, szeretnéd, ha elismernék és megbecsülnéd a munkádat, sőt szeressék is, amit csinálsz.

Úgy gondolom, sokan azért szállnak ki, mert belefáradnak az egészbe.

Nap, mint nap látni, hogy bár igyekszel, a követőid száma nem emelkedik, hozzászólásokat csak elvétve találni a posztjaid alatt, és a nézettséged sem eget rengető, bizony nem könnyű. 

Főleg, ha azt veszed észre, hogy eközben a többi lánynál, csak nő és nő a követők száma, kissé irigykedsz, sőt bosszankodsz is, mert olyan bloggerinák is „lenyomnak”, akik talán nem is ügyesebbek pl. a sminkelésben, vagy nem írnak olyan jó teszteket mint Te (saját megítélésed szerint persze), vagy nincsenek olyan érdekes irományaik, mint Neked, de talán több idejük, lehetőségük, anyagi forrásuk van ahhoz, hogy naprakész, eddig még sehol meg nem jelent termékekről posztokat írhassanak, ezáltal újat létrehozva, amire "harapnak" az olvasók.

Na és ott a másik dolog: manapság egyre több kozmetikai cég keresi a népszerűbb bloggerinákat, különböző ingyenes termékekkel ellátva őket, hogy tesztet írjanak azokról és ezáltal is népszerűsítsék a termékeiket. Ez persze valahol fantasztikus dolog.

Az, hogy a magyarországi kozmetikai cégek is felismerték, hogy érdemes odafigyelni a beauty blogokra és az olvasók adnak a szavunkra (ami óriási dicséret nekünk, bloggerináknak), hogy Minket érdemes támogatni, ez nagyszerű, tényleg.

Ott a gond, hogy az a bloggerina, aki nem kap ilyen felajánlásokat, felkéréseket, egy idő után elbizonytalanodik a saját munkáját illetően. „Talán nem jó annyira a blogom, hogy engem is támogassanak?” „Ha meghívtak az előző sminkes tájékoztatóra, most miért nem voltam a vendégeik között?” „Romlott a posztjaim színvonala?”„Már nem szeretnek az olvasóim?” „A cégek sem látnak bennem fantáziát?”

Persze ilyenkor igyekszel egyre jobb posztokat írni, valami újat nyújtani, valami „nagyot” alkotni, de ha nincs visszacsatolás, az elkedvetleníti az embert és a blogolás már nem önfeledt hobbi lesz, hanem szenvedés és munka. Ha nincs meg a pozitív visszajelzés, az a néhány száz követő sem vígasztal, aki viszont igenis kíváncsi rád! Az, hogy nem szerzel tíz, húsz, vagy akár száz „látszatkövetőt”, nem jelenti azt, hogy rossz az, amit csinálsz.

Persze nem kerülhet be minden bloggerina magazinokba, tv-be, rádióba! Mindig lesznek nagy kedvencek, ez természetes, ez ellen nem lehet semmit tenni és igazából nem is kell, ezzel nincs baj. DE! Attól, hogy látszólag nem vagy olyan sikeres mint a „nagyok”, egyáltalán nem jelenti, hogy jobb, ha befejezed!

Az igazán haszontalan blogok (mert hogy vannak ilyenek, nem is egy!), úgysem maradnak fenn sokáig, hiszen a „gagyit” az olvasók is kiszúrják, pláne, ha a többiek egyre magasabb színvonalon teljesítenek!     

Azt akarom ezzel az egésszel mondani, hogy mindenki érzi, hogy átalakulóban van ez a világ is, érezzük a feszületséget, a növekvő versenyt, ez ellen tehetetlenek vagyunk, de mielőtt feladnátok, gondoljatok azokra a követőkre, akik Veletek voltak, vannak és szeretnek Titeket, és akik sajnálnák, ha ezen túl nem írnátok.

Tudom, már-már sablonszöveg, de én tényleg nem akarok ezzel a poszttal senkit megbántani.
Ez a poszt nem Rólam szól, csak arról, amit tapasztalok, amit érzek.  

Mára ennyi Csajok, sziasztok! :)