A bejegyzéseket az a férfi írja, akit a világon a legjobban szeretek, és akinek van jó pár tetoválása, így személyes tapasztalatokon alapulnak az írásai. :) Íme a sorozat első része, remélem tetszeni fog: :)
Jopek - a vendégblogger
A kezdetek
Személyesen tetoválással először 2008-ban találkoztam, mikor
az akkori barátnőm nővére csináltatott egy skorpiót a hasára. Már akkor nagyon
megtetszett a dolog és hát gondolkodtam, hogy csináltatok, de akkor még nem
voltam elég idős ahhoz, hogy elkészíttethessem és ötletem sem volt hogy milyen
legyen, viszont mindenképpen olyat akartam, amire ha ránézek valamihez tudom
kötni, ami jelent valamit.
Később aztán egyszer csak egyik haverom elment
Pusztaszabolcsra és úgy tért vissza, hogy tetoválás volt a lábán! Én egyből
megnéztem és nagyon megtetszett, akkor úgy döntöttem én is megcsináltatom az
elsőt! Megadta a tetováló srác számát, én felhívtam és egy hétre rá már
mehettem is, így pont egy hetem volt, hogy eldöntsem mi is legyen az első.
Gondolkodtam nonfiguratívon, de azoknak semmi jelentése nincs, úgyhogy gyorsan le is
tettem róla. Végül a gitáromra esett a választás. Kerestem egy képet, illetve le is
fényképeztem a sajátomat és e-mailben elküldtem a művésznek, Urbán Gergőnek.
Mikor eljött a nap, hát én nagyon féltem hogy őszinte
legyek, mert mindenki azt mondta, hogy lábon nagyon fáj. Odaértem, a szoba fejmagasságig
volt csempézve, mindenféle fertőtlenítő cucc mindenfele. :) A képet, amit küldtem a Gergő kinyomtatta és átrajzolta egy olyan papírra
amire nem szárad rá a tinta, majd borotválás és fertőtlenítés után a lábamat
bekente egy olyan olajjal (indigóolaj), ami ezt a tintát átitta a bőröm
felszínére. Ezután összerakta a tetováló gépeket.
Volt 3 gép, ehhez
elővett 3 db steril csőrt, mindegyik más méret és a hozzávaló tűket: 1 db
kontúrozáshoz, 1 db a kőrsatírozáshoz és 1 db a színezéshez. Elővette a kis festéktartókat is és beleöntötte a fekete
festéket kb. 4 db tartóba, majd ezeket különböző mennyiségű speciális
festékhígítóval felhígította, így
különböző árnyalatokat kapott a fekete festék. Szappanos vizet tett egy pohárba
és egy szórófejes flakonba is, ezután felvette a gumikesztyűt és papírkéztörlőt
vett a kezébe. Ezek voltak az előkészületek.
Ezután következett maga a tetoválás. Először a kontúrokat
tetoválta fel a Gergő, tehát azokat a vonalakat „karcolta” fel, amiket felindigózott
a lábamra. Ez egyáltalán nem fájt, de a gép nagyon hangos volt mivel
másodpercenként 30x szúr! A tűt nem kellett mélyre engedni, mert nagyon fehér a
bőröm (ezért is írtam a karcolást), szinte csak hámréteget sértett. Mikor ezzel
végzett, következett a körsatírozás. Ezzel tulajdonképpen a főbb vonalakat újra
áthúzta, aminek a végeredményben már látszódnia kell! Ez már kicsit fájdalmasabb, azért csak
szurkodnak egy nagy tűvel! :D
Ezután következik a legfájdalmasabb része a tetoválásnak: a
színezés (telibe satírozás). Itt már használta a kikevert árnyalatokat és
nagyon sokat törölgette a bőrt és
fújkálta a szappanos vízzel, hogy lássa mit is csinál. Belemártotta a festékbe a tűt
és gyors körkörös mozdulatokkal egy nagy festékpacát vert
bele a bőrömbe. Miután letörölte, csak akkor tűnt elő valójában, hogy mit is csinál.
Ezt a fájdalmat, nem is tudom nagyon mihez hasonlítani,
talán mintha pengével pici apró sebeket vágnának az ember lábán. /Egyébként
régen így készítették a tetoválásokat, nagypapámnak a katonaságban így
csinálták a színezést. Pici apró sebeket vágtak és ráöntötték a tustintát, majd
letörölték a felesleget. Bocs a kitérőért!:)/
Szóval a színezés a legkellemetlenebb része a tetoválásnak!
Az
árnyékolás után előkerült a fehér festék is, ez volt a befejezés, mikor
fehérrel kiemelte az egészet. Ez a folyamat volt számomra a legfájdalmasabb,
mert itt olyan helyekre ment vissza a
tűvel, ahol már a bőr „lenyugodott”. Itt eléggé szorítottam a szék karfáját, de megérte ez a
fájdalom, mert gyönyörűen kiemelte az egészet!
Miközben készült a tetoválás a Gergő természetesen folyamatosan lidokainnal
kente, de nem túl erőssel, mert ha túl erős ilyen nagy tetoválásnál,akkor a bőr
nem jelzi mikor nem bírja már és akár nagyobb sebet is okozhat a tetováló gép!
Mikor elkészült az egésszel, vastagabban kaptam rá lidokaint és ekkor készült
kép is róla. Így készült az első tetoválásom.
A gitár maga két hetes ezen a képen, a felhők és a Peavey felirat friss.
És ami még jön...
A következő részben többek közt a tetoválás kezeléséről és a még több elkészült tetoválásról olvashattok.
Ízelítőül, íme egy kép a Jopek bal lábáról:
A tetováló művész, Urbán Gergő további munkáit pedig ITT nézhetitek meg!
Egy hete csináltattam tetoválást:) Imádom a tetoválásokat, már 7 éve (15évesen) szerettem volna egyet, de most éreztem magam hozzá eléggé érettnek. Nap mint nap rengeteg képet és cikket olvasok tetoválásokkal kapcsolatban és mióta már van is... tudom, hogy még nagyon sokat szeretnék. Tervezek én is egy bejegyzést vmi ilyesmi címmel, hogy "Én és a tetoválásom", de ez inkább az oda vezető utat ábrázolná le, nem pedig az elkészítését. Jó dolog egy ilyen sorozatot indítani, hátha vki felbátorodik az olvasóid közül, akik már régóta gondolkoznak rajta és legalább tudják, hogy mi a menete és hogyan kell utólagosan kezelni. (sokan egyébként azt hiszik, hogy kész a tetoválás, a tetováló bekeni, leragasztja, ezt otthon leveszi és már semmimást nem is kell vele csinálni)
VálaszTörlésMegnéztem a tetováló honlapját, portrét nem biztos, hogy csináltatnék vele, de a színes tetoválási egyszerűen csodálatosak!!! És a gitár is nagyon jó:)
Zseniális!!:)))
VálaszTörlésNagyon jó volt ezt olvasni, felidéződtek bennem is az emlékek, az érzések. Tavaly októberben csináltattam meg az első tetoválásomat, egy kb 15cm nagyságú tigrisfejet a vádlim oldalára. 2óra alatt készült el, de én nem beszélnék fájdalomról. Számomra az utolsó kb fél óra volt kellemetlen, de az se kibírhatatlan. És nálam is, mint elég sok embernél, meg van az, hogy hiányzik az az érzés, az a "fájdalom". :)) Nagyon szeretem a tetoválásomat, teljesen "hozzámnőtt", így nyáron sokszor nem is tudtam miért nézik a vádlimat és rájöttem, hogy "ja, igen, ott van egy tetkó" :D
VálaszTörlésMár tervezem a következőt, ami valószínűleg most egy kicsit kisebb és visszafogottabb lesz. :)
Várom a sorozat következő részét :))
Nekem a satírozás sem fájt lábon. Lidokaint egyáltalán nem kaptam. Szerintem felesleges is.
VálaszTörlésNekem 2+1 tetoválásom van. Ez azért ilyen trükkös, mert tulajdonképpen kettő, csak a másodikat bővítették. A munka Marsi Zsolt kezét dicséri. Színesek, nőiesek, egyik a hátam harmadán egy saját tervezésű virág, indával (matyó ihletésű, de teljesen egyedi), a másik a csípőmön, szintén inda, a fentihez hasonló. Az utóbbi mindig takarásban van, csak intim helyzetben látható, tehát nem közönséges. És 33 évesen lett az első :-)
VálaszTörlésKorántsem az utolsó, ami két hete készült!
Fájdalom: hááát, azért nem mondom, hogy nem fájt. Az elsőnél majdnem elájultam, de nem a fájdalomtól, hanem a stressztől esett le a vércukrom, egy csokitól életre keltem. Később jól bírtam, és még-még-még akarom!
Jó ez a cikk, én ugyanis sosem mertem nézni, mit csinál, még amikor a Férjemet tetoválták, akkor sem. Neki egy sárkánya és egy skorpiója van a vállain, nagyon szépek, szintén.
Hali mindenkinek,jók ezek az íràsok,így végigolvasva kezdem sejteni mit érezhetnek azok az emberkék,akik velem varratjàk magukat.Igazàból kezdö tetkós vagyok,s nàlam is az a nagy kérdés,hogyan lehet jól bevinni a fehér festéket legyen az Eternal vagy Intenze.Tudna valaki esetleg segíteni?A desztilàlt vizes hígítàs sajnos nàlam nem vàlt be.
VálaszTörlés