Valentin napi gondolatok

Ritkán írok igazán személyes posztokat a blogba, szeretnék hű maradni a blog alaptémájához,  de mostanában már annyira idegesít a Valentin nap – Anti Valentin nap mizéria, hogy muszáj kiírnom magamból a gondolataimat és rámutatni egy-két dologra.

Először is sokakhoz hasonlóan én sem tartom igazi ünnepnek ezt a napot, ugyanakkor mindkét párommal „tartottam”  illetve „tartani fogom”. Egy képeslap, egy csoki, egy szál virág, vagy egy kis plüssállat...valami apróság ilyenkor azért jól esik az embernek valljuk be, főleg, hogy ilyenkor a csapból is ez folyik.  

Bár az év minden napján ugyanúgy szeretem a páromat, mint Valentin napon, a szürke hétköznapok, a munka-takarítás-bevásárlás kombó, a kötelezően elvégzendő feladatok megszakításaként néha egy-két apró ajándék, szerelmes üzenet vagy csak egy pici kedveskedés (reggeli az ágyba egy szál rózsával, gyertyafényes vacsi, szívecske alakú lekváros kenyér) nagyon sokat jelenthet, így ezen a napon én is megleptem/meg fogom lepni valamivel azt, aki szeretek. 

Ehhez persze nem kell Valentin nap, bármikor meg lehet tenni, de ma már szinte minden nap „ünneplünk valamit”, szerintem elfér egy ilyen nap is a naptárban. Az mondjuk tény, hogy pl. a virágboltosok is jól kaszálnak ilyenkor, tehát üzletnek sem utolsó, de aki emiatt ódzkodik a Valentin naptól,  az megoldhatja az „ünneplést” 0 Forintból is.  

 

Nem rajongok a Valentin napért, az biztos, de nem is ellenzem, tulajdonképpen hidegen hagy.

Ami viszont nem hagy hidegen: ezek az „anti valentin napi - megmozdulások”.

Aki szereti a Valentin napot, az szeresse, aki meg nem, az fogadja el hogy van, törődjön bele hogy sokan ünneplik és ne lázadjon. 

 

Érthető, hogy akinek nincs párja, az nincs oda ezért az ünnepért, de azért, mert más boldog és szerelmes, ő viszont egyedül van....nos, szerintem nem kellene ellenezni a  Valentin nap létét. Ettől neki nem lesz jobb. Miért kellene bántani másokat azért, mert Nekik bejött az élet?  

Persze a kapcsolatban élők közül is sokan feleslegesnek tartják a Valentin napot, mondván, nem csak egy napon kellene odafigyelni a párunkra, de ha már itt tartunk: az anyákat sem csak egyetlen nap szeretjük, mégis tartunk Anyák napját és az ellen senki nem lázad. (Pedig vannak olyanok, akiknek már nem él az anyukájuk, így számukra ugyanolyan fájdalmas az a nap is, mint a páratlanoknak a Valentin nap.) 

És még valami: egy állandóan szomorú, elkeseredett, állandóan férfi után siránkozó, savanyú arcú lány a legtöbb férfi számára abszolút nem vonzó!

A macskák imádják a befelé forduló, szomorú emberek kisugárzását, de a férfiak nem! Nekik egy kiegyensúlyozott, mosolygós, vagy legalábbis derűs, önbizalommal teli nőre van szükségük, akik mellett vidám és boldog az élet. Aki folyton amiatt kesereg, hogy nincs pasija/csaja, az nagyon rossz úton jár.

Én tehát azon a véleményen vagyok, hogy ez egy szabad ország, amibe belefér, hogy valaki valentin napot tartson és az is, hogy anti-valentin-napot rendezzen, de míg az előbbi elfogadottnak tekinthető, utóbbi szerintem inkább szánalmas. Ráadásul álszent dolog is, hiszen ha az egyedülállóknak lenne párjuk, ugyanúgy örülnének a Valentin napnak, mint a párban élők, de legalábbis nem elleneznék.

További szép napot Csajok! :)