OFF Topic: A szürke ötven árnyalata

Eddig nem nagyon jelent meg a blogon könyvkritika, pedig a másik nagy szenvedélyem a sminkelésen kívül az olvasás. Nem terveztem, hogy elolvasom ezt a könyvet, sőt azt sem, hogy írok róla, de mivel akkora felhajtás körülötte és csak igen szélsőséges véleményeket hallottam róla korábban, fúrta az oldalamat a kíváncsiság, ezért pár hete elolvastam.

Az alapján amit hallottam róla, egy világossá vált: ezt a könyvet vagy csak nagyon utálni vagy nagyon szeretni lehet. Köztes állapot nincs. Én kíváncsian vártam, melyik csoportba fogok tartozni. Titkon azt reméltem, hogy ez lesz a következő könyvsorozat, ami majd a Harry Potter könyvek és a Twilight után ismét elkalauzol egy másik világba, amitől majd nem tudok szabadulni.

Figyelem!!! Spoiler!!! Aki nem olvasta még a könyvet, és nem szeretné, hogy lelőjjem a poént, az ne olvasson tovább!!!  

Ami már az első oldalakon feltűnt: a szereplők rettenetesen hasonlítanak a Twilight szereplőihez.

A csaj nem az az igazi szépségideál, hanem ugyanolyan átlagos külsejű, esetlen szürke kisegér, mint Stephenie Meyer hősnője. A férfi szereplő titokzatos, veszélyes, lehengerlően jóképű és zongorázik.

A nő totál zavarban van a pasitól (inkább kellemetlen számára az első találkozás, mint kellemes), aki minden idegszálával vágyik rá, de próbálja elijeszteni magától:

„ Nem az a férfi vagyok, aki kell neked.” 

 „Jobban teszed, ha távol tartod magad tőlem…mégis van benned valami, ami miatt nem vagyok képes távolni tartani magam tőled. Erre a nő: Akkor ne tartsd távol magad.”

Aki olvasta a Twilight-ot, az pontosan tudja, hogy szinte szó szerint elhangzik a könyvben ez a mondat.

Ami még szintén nagyon szembetűnő és már az első oldalaknál kibukik: a rendkívül bugyuta szöveg. Ez lehet, hogy a fordítás hibája, de akárhogy is nézem, nevetséges a megfogalmazás. Annyira egyszerű, mint egy faék. 

A „menő” – manapság már senki nem mondja semmire, hogy menő-, a „Szent szar!” – ez a kifejezés egyébként két egymást követő oldalon 4x hangzik el!! – és a „Szentséges basszantyú!” állandó visszatérő elem a szövegben.

És egy újabb zavaró apróság: a főhősnőt huszonévesen világosítja fel arról a barátnője, hogy jó lenne, ha a randi előtt leborotválná a lábát...Miért nem egyértelmű egy huszonéves nőnek, hogy borotválnia kell a lábát? :O

Miután túltettem magam a fentieken, igyekeztem a történetre koncentrálni, próbáltam elvonatkoztatni a hasonlóságoktól és kevésbé kritikus szemmel várni a folytatást....

Most mit mondjak?....unalom....szex.....még egy adag unalom.....szex.....dögunalom....szex,szex.....aztán megint és megint....ebből áll az egész. Ugyanazok a mondatok ismétlődnek állandóan, mindig ugyanazokkal a szavakkal, kifejezésekkel van leírva maga a szexjelenet is - pedig állítólag pont ezektől érdekes ez a könyv – más nem is történik, csak szex.

Tudom, hogy ez egy erotikus könyv, nem is vártam magasröptű gondolatokat, de azért szólhatna néhol másról is, mint dugásról agyba főbe, nem? Elvégre az életben történnek más dolgok is...Na és itt van a gyakorlati oldal....ennyi szextől az ember lányának úgy fájna mindene, hogy csak na! De most komolyan....senki nem képes ennyit „baszni” - hogy a könyvet idézzem - állandóan...

Ráadásul a legfurcsább az egészben, hogy olyan nagyon durva dolgok nem is történnek a könyvben. Ahhoz, hogy megbotránkozzam, valami sokkal durvábbnak kellene történnie. Valaminek, ami meghökkent vagy elborzaszt, ami feszegeti a határaimat, ami intenzív érzéseket kelt bennem, attól függetlenül, hogy tetszik-e amit leír vagy nem. Vártam a nagy újítást, a hatalmas, akár ijesztő szexjeleneteket, valamit, ami majd nagy szám lesz....vagy ha nem is nagy, legalább szélsőséges...de semmi. Néhány szimpla meneten kívül és pár „szexi” kiegészítőtől eltekintve semmi különös. 

Én egy erotikus könyvtől azt várnám, hogy azért mozgasson meg. Nem tartom magam kifejezetten nyitottnak, prűdnek sem mondanám magam, de egy biztos: egyáltalán nem kaptam kedvet a könyvben megtörténtekhez. Nem érzem, hogy ez valami olyan nagyon jó dolog lenne, amit feltétlen ki kéne próbálnom.  Lagymatag az egész.

Ha valaki érzelmeket is várna a könyvtől, ne tegye! Romantikus, szerelmes regénynek is rettenetesen gyenge. (Ennél sokkal szebb, valóban megindító szerelmes történetek is léteznek és most nem a Twilight-ra gondolok). Amikor egy kicsit már kezdem azt hinni, hogy itt szerelem is van a dologban, mindig szembetalálom magam egy oda nem illő, durva párbeszéddel vagy kemény káromkodással és a varázs azonnal megtörik: 

„Megmondtam neked, mit teszek, és mindig tartom a szavam.

El foglak fenekelni, aztán megbaszlak, gyorsan és keményen.”

„Ezt azt jelenti, hogy most szeretkezni fogunk? 

Nem, Anastasia, nem azt jelenti. Először is én nem szeretkezek...én keményen baszok.”

Bár elismerem a csúnya szavak olykor izgatóan hatnak (no nem ebben a könyvben), de ez a mondat nélkülöz mindenféle romantikát, tiszteletet vagy szeretet, ráadásul mindez egy szűz lány első szeretkezése előtt hangzik el nem sokkal! 

„Ami az öklözést illeti, elfogadom (mármint azt, hogy a csaj nem vállalja be– a szerk.), de igazán szeretném megkapni a segged, Anastasia. De várunk vele. Ez nem olyan,amibe muszáj belevetni magunkat. Be kell tanítani a segged.” - Hát velem senki ne beszéljen így, különben én tanítom be az Ő seggét, az biztos!

Számomra az a jó könyv, amit nem tudok letenni, amit muszáj olvasnom, akkor is ha ezer más dolgom van, mert nem bírom ki, hogy ne tudjam meg hogy folytatódik a sztori. Ezt a könyvet bármikor le tudtam tenni, rengeteget unatkoztam, de el akartam olvasni végig, hogy hátha majd ott ér a váratlan fordulat.....Sajnos a végén sem történik más, csak ami várható volt. Nulla izgalom. 

Összességében: 

Nem rajongok az ötletért, hogy elolvassak még további két kötetet. Nem érdekel igazán a folytatás.

Most, hogy olvastam az első részt, határozottan kijelenthetem, hogy én "az utálkozók körébe" tartozom, nem értem mire ez a nagy felhajtás. Nagyon gyenge ez a könyv.